2013. augusztus 8., csütörtök

Sajnálom magam, meg félek

Lányok, akiknek hosszú, szőke fürtjeiket tekergeti a szél vagy akiknek vörös hajuk kontyba fogva kócolódik a napfényben. Lányok, akiknek mosoly ül az arcán, és a körmük piros, a bőrük hófehér, hosszú őzike lábakon táncolnak keresztül az utcán, átlibegnek a zebrán hónuk alatt egy Ady-kötettel vagy kezükben egy papírpohárral, ami kávétól forró. Lányok, akik arra ébrednek, hogy a redőnyön átszűrődő kora délelőtti fény a hátukat mintázza, akik lopva tekintenek a válluk fölött át, hogy pillantásukkal még idejében elkapják a mellettük elhaladó sármos úriembert. Lányok, akik magassarkút húznak, akik arról beszélnek, hogy szemhéjtus nélkül csúnyának érzik magukat. Lányok, akik naphosszat saját tükörképükre meredve állnak a szoba közepén, kezükben penge, a lelkük-testük üres. Lányok, akik a nyaralásukról írnak, akik a majdnem-volt barátnő miatt bosszankodnak, akik folyton mindenbe minden rosszat beleképzelnek, akik képtelenek értékelni a másikat, akik egyszerre három fiún szenvednek. Lányok, akik nem hagyják, hogy szeressék őket, vagy akik bárkit szeretnek, akár egy éjszaka kedvéért is. Lányok, akik tapadós ruhában az éjszakában ritmusra dörgölőznek össze az éppenfiújukkal, akik csókot lopnak a pultos sráctól és akikről otthon mindenki mást gondol, mint ami a valóság. Lányok, akik márkás holmikban járnak és nem tartják az embert elég jó barátnak, ha szívfájdalmában semmihez sincs kedve. Lányok, akik érettebbnek és értékesebbnek képzelik magukat a semmiért. Lányok, akiknek rózsaszín masnis az életük, csillagot lesnek, csónakáznak, szeretnek szeretnek szeretnek, és gyönyörűek, de fél órán keresztül a hajuk igazgatják, és álságosak és furcsák. Lányok, akik ismeretlen fiúkról beszélnek, akik a barátnőjükről pletykálnak, akik valaki másét akarják mindig. Lányok, akik fájnak, pedig nincs rá okuk.
Lányok, akik sosem sírtak még remegve valakiért. Lányok, akik nem látták a saját arcuk előtt valaki másét - egy sötét szempárt, egy lélegzetelállítóan gyönyörű, beteg tekintetet. Lányok, akik nem tudják, milyen a halálról beszélni - de nem a sajátodról. Lányok, akik nem ismerik a kórház-szagú napokat, akik nem ültek még az infúzió mellett órákat. Lányok, akik nem sétáltak kézen fogva a szerelmükkel hóban, hidegben, miközben amaz a hányingerrel küzd. Lányok, akik nem látták harmatgyengének a mindenüket. Lányok, akik nem estek még kétségbe egy előre nem közölt biopszia miatt. Lányok, akik nem telefonáltak még órákat a kádban, az iskolában és hazafelé menet, miközben az Édes fehér falak és nővérek hideg-szagú kezei közt pityereg. Lányok, akik nem játszották még le magukban minden találkozón, hogy mi lesz vagy lenne, ha majd nem lesz vagy lenne. Lányok, akik nem sírták át a fél nyarat és a fél évet. Lányok, akiknek nem kavarodik fel a gyomra a távollét kínzó örökkéjétől, akik nem forgolódnak ébrenrémálmodva éjjelente, akik nem látják a saját szemükben a rettegést. Lányok, akikre nem vár egy hónap a Kedves nélkül, akik nem félnek attól, vajon a szalagavatójukon látja-e majd őket a Minden. Lányok, akik nem kívánták még, hogy bárcsak féltékenyek lehetnének másra - csak múlna a helyzet. Lányok, akik nem zokogtak még, hogy lopja el tőlük bárki az Örökkét, csak gyógyuljon, minden áron. Lányok, akik nem tették félre önmagukat, a saját érdeküket az Édi miatt. Lányok, akik nem érzik egy pillantás, egy érintés, egy szeretlek, egy könnycsepp, egy sóhaj, egy mozdulat mögött a valóságot. Lányok, akik fényévnyivel messzebb vannak a szerelmüktől, mint azok, akik benne vannak, mert nem tudhatják és nem láthatják, azt, amit ők igen.
Lányok, nektek annyira könnyű - és azt hiszem, mégsem cserélnék veletek.

1 megjegyzés:

  1. Bocsi, hogy ideírom, de már a múltkor is mondani akartam, hogy milyen szééép vagy:) Ez a kép is tök szép, ami most van kint:) Téényleg gyönyörűséges ^^

    További szépséges napot és nyarat kívánok, mindenféle sikerüljön úgy, ahogyan te szeretnéd:)

    VálaszTörlés