2013. június 21., péntek

Napló II. - Sástó, ahogy Árny látta

Ezt Árny írta nekem, mikor kórházban volt, egy nagy, zöld spirálfüzetbe. Ó, istenem, még el sem olvastam. De meglepett, mennyire egyformán írtunk az egészről. Annyira szeretlek! 

"Minden reggel Melletted kelni, Veled ébredni. A Te hangod volt az első. Szerelmeskedni, reggelizni, fogat mosni, elpakolni. Veled pihenni, összebújni, szundikálni, a piroson pihenni, végtelenségig beszélni, kártyázni, kő-papír-ollózni, birkózni, csikizni egymást, orral csikizni a másik oldalát, söpörni, sétálni, új helyeket megismerni. Veled ebédelni, ízlelgeti, összesúgni, lopva megérinteni egymást az asztal alatt, kacarászni, nevetgélni, mesélni és hallgatni. Lükkencskedni, fárasztani egymást, idegeskedni a bizonyítványodon, örülni, hogy kitűnő lettél, erdőben csókolózni, buborékfújózni, sötétben kóricálni, akkor egymáshoz érni, amikor csak akarunk. Megcsókolni bármikor, a füledbe súgni, hogy szeretlek. Éjszakázni, együtt és külön zuhanyozni, Gyöngyösön lenni, Kishableányt nézni, szerelmeskedni és fürdeni, sietve, csapzottan öltözködni. Nevetgélni és a moziba loholni. Megtalálni, nachost venni, azon tanakodni, elég lesz-e, kimenni még egyért, élvezni a filmet, odabújni Hozzád, egymást etetni, szomorkodni a film végén. Camember sajtot enni, innivalót tölteni a poharadba, csillagokat nézni, hullócsillagról hallani és nem látni és nevetni, megrémiszteni egymást, megnyugtatni Téged. 

Nekünk olyan szép a lelkünk."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése