2013. április 10., szerda

Tavaszi modern


Kékben úszó, puha pamacs,
Megannyi könnyű illat a tavasz,
Feketéből friss, zöld remény,
Áttetszően világos tündérfény.
Bőrömre tapad a szerelem,
Szívednek nyitva a tenyerem,
Végtelen tekinteted lelkem faló tenger,
Melegben, napfényben beleremeg az ember.

***

Felkap a szél, elragad,
Összemossa halk szavad,
Mert felém kiáltasz szüntelen,
Remegés - ó, igen -, kacag a lelkemen,
Melegbe bugyolál a fény,
Nem ellenkezni most erény.
Bordáim között a félelem zizeg,
Mi lesz, ha nem leszek mindig a tied?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése