2013. február 25., hétfő

Szombati pillanatkép

- Süssünk sütit! - ajánlotta fel pajkosan a mellettem fekvő srác, miközben egy huncut mosoly kúszott az arcára.
- Ehem. Sütit? - húztam fel a szemöldököm, hogy leplezzem zavarom.
- Sütit. Tudod... Édeset, szerelmeset, nutellásat, vágyakozósat, karmolászósat, lihegőset... - fokozta Árnyék.
- Jó, jó, jó. Értem - szögeztem le, majd mély levegőt vettem. - Mikor? - kérdeztem ártatlanul, és egy bátortalan kézmozdulattal a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Mondjuk most? - vetette fel Árnyék, és már hajolt is közel hozzám, hogy a nyakamba haraphasson.
Azt hiszem egyértelmű, hogy eszemben sem volt ellenkezni.