2013. január 20., vasárnap

A legszebb napom az volt, amikor a holnap sosem jött el

Kíváncsian figyeltem, ahogy tenyerébe veszi a csuklómat és a tollal, amelyikkel (végre, betelejesítve ezzel az egyik tervemet) felírtam a kezére, hogy Tempus!, ő is firkálni kezdett a bőrömre. Egy Szeretlek-et rajzolt rám, amire azóta is megnyugtató érzés ránézni. A homlokomat a vállának döntöttem, és igyekeztem nem elsírni magam. Nagyon kellett koncentrálnom.
Az egyik hosszú és fájdalmas sóhajom után magához húzott, és megfogta az arcomat.
- Szürke. Minden rendben - ismételte el akkor már századjára.
Én csak bámultam rá, abba a végtelenül sötét szempárba. A gondolataim átlátszóak voltak, szétfolytak az ujjaim között, elfújta őket a januári szél, nem tudtam elkapni vagy megérteni egyet sem. Semmi sem számított, csak a hangja a fejemben, a tapintása az arcomon. Csak néztem rá, és önkéntelenül is azon voltam, hogy minél több részletet megjegyezzek az arcából. A bánatos szemét, a szeplőit, az orra vonalát. Akármennyire akartam, nem tudtam megnyugtatni magam.
Igazságtalanság, hogy valaki ennyire hiányozzon, ha nincs velem.
Negyed óra múlva már az ajtóban álltunk, és még mindig lehetetlennek tartottam, hogy elinduljak és ott hagyjam. Nem azért, mert egy hetet vagy pár napot olyan nehéz kibírni. Egyszerűen csak nem tudok parancsolni az érzéseimnek, és minden búcsúzás felér egy tökéletesre élezett penge élével a bőrömben. Egy utolsó pillantás - és megfogom az ezüstös tárgyat, remeg a kezem. Egy utolsó csók a nyakára - és már érzem a hideg fémet, libabőrös leszek. A legutolsó puszi a homlokomra - és a penge megkóstolja a bőrömet, zihálva bámulom, ahogy siklik az ujjaim közt. Elengedi a kezem - kibuggyan a meleg, vörös vér, lecsorog a karomon, csíkot hagy magaután. Kilépek az ajtón - megszűnik a világ. Szanaszét karmolja a lelkem a hiánya, akármennyire szánalmas is ez a kijelentés.

Hazaérve lekuporodtam az ágyamra, és csak a vele töltött időre koncentráltam. Apró kockák voltak, szavak, mondatok, mozdulatok, valami kusza rendbe szedve, halványabban vagy erősebben, fájóbban vagy bájosabban. A lényeg egy: Rólunk szólt minden.
Busz. Séta. Rózsa. Padkán állós ölelés, forog a világ, mert Árnyék felkap. Csúszkálás. Megjegyzések arról, mi lesz, amikor hazaérünk. Meleg. Pára. Misza. Kabát, sapka, sál, pulcsi, cipő. Redőny - viszlát, napfény! Megint rózsa. Zavarban levés. Ágyon ücsörgés. Ölelés. Móka, kacagás - filmszakadás. Sötét, sötét, sötét. Árny, mindenütt - a fejemben, az ágyban, mellettem, velem, ellenem, értem, nekem, nélkülem. Epres lötty - olyan finom, hogy már bűn. Borzalmas szóviccek. Hahaha, nevetés. Játszunk? Játszunk! Nem kellett kétszer mondanom - vagy ilyesmi. Öntudatos mosoly. Lüke nevetés. Kopp, kopp - majd folytatjuk. És folytattuk. Árnyék és Szürke, Szürke és Árnyék. Mindenütt ő, csak ő. Ajtó nyitás, ajtó csukás - nem volt rajtad zokni, úristen, így tudni fogják! - amúgy nem? Vihogás. Evés. Sötét. Ő MEG ÉN, ÉN MEG Ő. Borzongás. Boldogság. Megint fárasztó szóviccek - sündiszkó. Filmszakadás. Eltelik az idő, de mivel? Ő MEG ÉN, ÉN MEG Ő. Iszonyat nevetés. Rénszarvas-rénszarvas-rénszarvas, Árny, RÉNSZARVAS! Borzongás. Boldogságból eufória. Füllentés. Viccesen kiakadás és sokk. Mit meg nem tudok rólad! Vita a takaróért. Füllentés - de füllentésről nem tudás. Vérzik az orrom. Szív megállás, bűntudat ébredés, hülye-vagy-Szürke-basszus-Szürke-életérzés. Füllentésről tudomás szerzés. Vérmesen-fájdalmasan kiakadás. Húsz perc mosolyszünet. Ugye most nem mész el? Zokni húzás, felöltözés, nosztalgia (de csak magamban). Tempus! Nyöszörgés - Árny, mi a baj? Dolgok elmondása és megbeszélése. Filmszakadás. Beszélgetés a facebookon. Kínos, de vicces dolgok. Zene. Ponyva regény. Aludjunk. Ő MEG ÉN, ÉN MEG Ő. Borzongás. Alvással próbálkozás. Alvás lehetetlennek bizonyulása. Még mindig próbálkozás. Remegés. Eltelik az idő. Túl gyorsan. Nem. Nem. Nem. Nem akarom. Koncentrálj, Szürke. Koncentrálj. Ő MEG ÉN, ÉN MEG Ő. Borzongás. Eufória-boldogság-ölellek-csókollak-szeretlek-imádlak-akarlak-kívánlak. Csend. Nem akarok hazamenni. Hat óra. Negyed hét. Hét lesz öt perc múlva. Szenvedés. Fizikai fájdalom a tudat. Öltözés. Ing. Bárány. Toll. Szeretlek. Je t'aime. Kabát, sapka, sál, cipő. Ajtó. Búcsú. Keserves búcsú. Szia, Árny. Szia, Szürke. Majdnem sírás. Végül mégsem sírás. Mindenhol ő - sehol sem ő.